Mészáros Gabriella

Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus (AIWS), c. egyetemi docens, a Borkollégium társalapítója          és vezető oktatója

   

Horkay András nemzetközi borakadémikus (AIWS), a Central European Wine Institute alapítója és vezetője, az Országos Borszakértő Bizottság (OBB) elnöke

Horkay András: Először is: nem csak egy borvidéki versenyhez képest, de abszolút értelemben is kifejezetten kevés volt a nem megfelelő bor. Ez azt mutatja, hogy a somlói termelők minőségi borkészítésben gondolkodnak. A borok meghatározó mennyisége, közel kétharmada a közép-ezüst kategóriába került, ami nagyon fontos. A borvidék borainak ugyanis meghatározó arányban kell jónak lenniük, hisz ez jelenti az alapot, amiből építkezni lehet, és amiből megszülethetnek az igazi csúcsborok. A stabil átlagminőség jelzi, hogy fejlődik a borvidék, és jó irányba halad.

Mészáros Gabriella: Régen volt alkalmam ennyi somlói bort egyszerre kóstolni. A korábbi élményeimhez képest hatalmas a változás. A Somló a maga egyedi karakterével világviszonylatban is kiemelkedő borvidék, ezért is nagy a felelőssége az itteni termelőknek. És egyértelműen látszik a fejlődés a kisebb pincéknél is. Kimondottan tiszták és határozottak voltak a borok, a hordóhasználat is sokat finomodott. A Somló a nagy fehér borok hazája, ezeknél különösen fontos kritérium, hogy ne lógjon ki a hordó. A ’17-es boroknál az évjárat szelídebb karaktere is érezhető, hiszen meleg volt, így nem a legvibrálóbbak a savak, de nagyon szépek a gyümölcsök a borokban, ami nagyon tetszett. És külön nagyon örültem, hogy juhfarkból sokat és jókat hoztak a termelők.

Horkay András: Most is bebizonyosodott, hogy a komoly potenciállal rendelkező, nagy fehérborokban a Somló Tokaj egyértelmű vetélytársa. De a nagyon ásványos, hordós, magasabb alkohollal rendelkező, sokéves érlelést igénylő, inkább alkalmi fogyasztásra szánt borok – vagyis a hagyományos Somló mellett nagyon sok olyan tétel is érkezett, amely elszakad ettől a sztereotípiától.Méghozzá a legjobb irányban: ezekben a borokban az ásványosság és a komoly sav változatlan, de kevésbé jellemző rájuk a hosszú fahordós és a sűrű, olajos karakter, ezért könnyebben fogyaszthatóak. Ebben is érdekes a párhuzam Tokajjal, ahol a borok egyrészében szintén megfigyelhető ez a stílusváltás.

Az egész világ a gyümölcsös, könnyebben fogyasztható borok irányába megy, jó volt a Somlón látni, hogy itt is tudnak olyan bort készíteni, amely gyümölcsös és könnyebben fogyasztható, ugyanakkor meg tudja mutatni a borvidék egyedi, ásványos karakterét, a saját terroirt, ami egyértelműen megkülönbözteti a világ más fehérboros borvidékeitől. Ráadásul ebben a könnyebben értelmezhető stílusban jobban felismerhető a fajtajelleg is, mert kevésbé nyomja el a hosszabb hordós érlelés és a Somlóra jellemző erőteljes terroir. Nagyon érdekes volt megtapasztalni a fajták változatosságát. Egyrészt vannak a „balatoni” fajták: az olaszrizling és a szürkebarát, aztán a „tokajiak”: a furmint és a hárslevelű és persze a somlói: a juhfark.  Somló szerencsés adottsága, hogy mindhárom csoportból a legjobbat tudja kihozni.